Szeretettel köszöntelek a ~Passzív JÖVEDELEM~ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is klubunkhoz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Passzív JÖVEDELEM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ~Passzív JÖVEDELEM~ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is klubunkhoz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Passzív JÖVEDELEM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ~Passzív JÖVEDELEM~ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is klubunkhoz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Passzív JÖVEDELEM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ~Passzív JÖVEDELEM~ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is klubunkhoz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Passzív JÖVEDELEM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Klopfer Csaba | 0 hozzászólás
Sokszor éreztem már én is, hogy csak úgy elvagyok. Punnyadtan. Mint egy nagy pocsolya, ami olyan jól elvan. Csak fel ne kavarja senki. Mondom senki! Vagy mégis? Nem is tudom...
Tizenévesen volt többször is olyan eset, amikor átjött egy barátom, méghozzá azzal a szándékkal, hogy menjünk erre, meg arra, miközben én meg olyan jól elvoltam otthon. A suli után. Csendben. Valami nasit majszolva. Esetleg zenét hallgatva. Ő meg jött, és megtörte ezt az "idilli" nyugalmat.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu